Budapesten született 1929-ben.
1949-ben táncosnak szerződött a Néphadsereg Művészegyütteséhez. Az együttesben Szabó Ivántól néptáncot, Nádasi Marcellától klasszikus balettot tanult. Hamar megmutatkozott koreográfusi tehetsége: 1952-ben jelentkezett a Kalotaszegi táncok című művel, amelyet 1953-ban a Reggel a táborban követett.
1957-ben szerződtette az Operaház. Az dalszínházban táncosként kezdte, majd balettmester és koreográfus lett. Eleinte balettbetéteket készített operákba.
A legsikeresebbek: Faust (1966), Tannhäuser (1967).
1968 az áttörés éve volt: hatalmas sikerrel mutatta be az együttes háromfelvonásos nagybalettjét, a Spartacust. 1970-ben megkoreografálta és A fából faragott királyfit és A csodálatos mandarint.
Ezután újabb sikeres, egész estés balettek következtek: Sylvia (1972), A cédrus (1975). 1978-ban egy kiváló egyfelvonásossal jelentkezett, a Változatok egy gyermekdalra című művel.
1977-től 1984-ig az Operaház balettigazgatója volt. 1985-től újból jelentős alkotások sorozata indult: a Rómeó és Júliával megalkotta első Shakespeare-balettjét; ezt követte 1989-ben a Szentivánéji álom, majd 1994-ben A makrancos Kata.
Koreográfiáival az Operaház balettegyüttese az elmúlt évtizedekben számos kiemelkedő sikert aratott külföldön. Műveit a világ jelentős balettszínpadain bemutatták és műsoron tartják.
Legfontosabb munkái:
Spartacus (Aram Hacsaturján), 1968; Bartók-balettek, 1970; Sylvia (Léo Delibes), 1972; Cédrus (Hidas Frigyes), 1975; Variációk egy gyermekdalra (Dohnányi Ernő), 1978. A 80-as évek közepétől kezdődik újabb alkotói periódusa Shakespeare jegyében: Rómeó és Júlia (Szergej Prokofjev), 1985; Szentivánéji álom (Felix Mendelssohn) 1989.
A makrancos Kata című balettet 1994-ben koreografálta Goldmark Károly zenéjére.
Seregi László Kossuth-díjas, Kiváló művész, az Erkel Ferenc-díj és az Osztrák Nagy Érdemrend tulajdonosa; hatvanadik születésnapjára a babérokkal ékesített Zászlórenddel tüntették ki.