Skienben született
Elszegényedett városi patrícius fia. Kisvárosi légkörben, a rossz családi körülmények miatt patikussegéd lesz, orvosi és festõmûvészi pálya érdekli.
Cikkeivel valamint Catilina, (1850 ) címûdarabjával, Schiller és a forradalmi romantika hatását tükrözõ elsõ darabjával szerény drámaírói hírnevet szerzett Néhány évig a bergeni, majd az oslói színháznál dolgozott mint dramaturg és rendezõ.
Ifjúkori drámai után, pl. Östráti Inger asszony, 1855, A solhaugi ünnep, 1856, a hõsi ideálok kérdésével vetett számot két drámai költeményében, amelyek a világhírt jelentették számára: Brand, 1866; Peer Gynt, 1867.
Munkásságának középsõ periódusában, írt darabjai: A társadalom támaszai, 1877, Nóra, 1879, Kísértetek, 1881, A népgyûlölõ, 1882, A vadkacsa, 1884, Rosmersholm, 1886.
bsen harmadik, öregkori korszakának mûveit: Hedda Gabler, 1890, Solness építõmester, 1892, Kis Eyolf, 1894, John Gabriel Borkman, 1896, Ha mi, halottak, föltámadunk, 1899.
Állami ösztöndíjjal külföldre utazott, és 1891-ig olasz és német földön élt.

Élete utolsó évtizedében hazájában és Európa-szerte ünnepelt személyiség lett.
Magyarországon 1887-ben mutatták be elsõ darabját, szinte minden mûvét lefordították, sikerét a számtalan kiadás és a gyakori elõadások jelezték és jelzik a mai napig.
1891-ben Magyarországon is megfordult.