Amikor a találkozások visszautalnak egymásra, mint a fák a gyökerükre, amikor az ölelés puha, mégis távolságtartó, amikor a titkok egy életen keresztül megőrződnek, amikor egy beszélgetés évek múlva is ott folytatódik, ahol annak idején abbamaradt: no ez a barátság. Ábránd és Csombor gyerekkoruk óta elválaszthatatlan barátok. Együtt voltak sülve-főve, jóban-rosszban. Aztán  felnőttkorukban történt ez meg az. S talán el is felejtették volna szövetségüket, ha egyszer csak egy váratlan helyen újra egymásra nem találnak. Emlékszel? – kérdezik kacagva. És emlékeznek megállíthatatlanul.