Legvidámabb darabját akkor írta Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805), amikor számára már minden elveszett; a teremtő jókedv győzelme ez a vaskosan tündéri bohózat a szomorúságon, a reménytelenségen. Amellett olyan modern, hogy valójában közelebb áll hozzánk, mint bár-mi, amit a vígjáték műfajában a következő száz év magyar irodalma létrehozni tudott. Ez a nyugtalan modernség talán abból a finom, lírai öniróniából származik, mellyel a költő elegyí-tette a szerelemért epedő vén hölgy komédiáját. A darab egyik korunkbeli kritikusa vette ész-re, hogy Karnyóné keserves-nevetséges tirádáinak nem egy részlete milyen szépen egybevág az utolsó Lilla-levelek kétségbeesett, boldogságért rettegő soraival...

Bármennyire hihetetlen is, de való, hogy a hivatásos magyar színjátszás 200 évet is meghala-dó váradi története során Csokonai eme remekművét még nem játszották nálunk.