Már többször dolgozott Shakespeare tündérmeséjével, egyre mélyebb és mélyebb rétegeit feltárva annak. Az álom és a valóság titokzatos viszonyát járja körül ezúttal is, amely során a szereplők egy szövevényes érzelmi labirintusba keverednek, és felborul bennük mindaz, amit addig magukról, illetve egymásról gondoltak. „A mesteremberek jeleneteiben nemcsak a paródiát látom, hanem a színházi lét fájdalmasan nevetséges tragikumát is, és dramaturgiailag úgy éreztem, hogy a Théseus palotájában zajló színjátéknak – minden komikuma mellett – prófétikus, szinte végzetszerű felhangjai vannak.” – vallja a grúziai Tbiliszi Állami Zenés és Drámaszínház főrendezője, akinek színházművészete jól illeszkedik a Budapesti Nemzeti Színház eszményéhez, mely a hagyomány, korszerűség és nemzetköziség jegyében szólaltatja meg műveit.