Az emberéleteket veszélyeztető, végzetes ideológiák átitatta világunk megértéséhez egyre aktuálisabb segítséget nyújthat egy 19. század közepén élő, pétervári fiatalember története. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij halhatatlan klasszikusából, a Bűn és bűnhődésből készült jelen színházi adaptáció épp ezért a főhősnek, az eszméje vezérelte gyilkosnak, a meghasonlott Rogyion Romanovics Raszkolnyikovnak nem annyira a tettét, mint inkább annak regénybeli megítélését helyezi a fókuszba. A bűnös és/vagy áldozat kérdése helyett sokkal inkább a kinek van igaza? problematika mentén próbálja megfejteni az életkioltás vágyának eredőjét. A szereplők sorsán keresztül pedig annak a kérdésnek a határait is feszegeti, hogy vajon ember alkotta törvény, vagy isteni elrendeltetés hozhatja-e helyre az önmagát is megkérdőjelező ember életét? Létezik, létezhet-e feltámadás a bűnelkövetés után, új pályára lehet-e állítani egy olyasfajta kisiklott éltetet, amelyhez mind az elkövető, mind pedig a környezetében élők teljesen máshogy vviszonyulnak?