„Migránsnak nézték Budapesten Dua Lipát, velem meg szakított a Zoli. A kettő nem függ össze. De mindkét eset fordulópont volt az életemben.”

Ezzel a két mondattal kezdi Zsófi a történetét, akivel éppen szakított a pasija. Oké, megesik. Miután röviden megbeszélték, hogy vége a kapcsolatnak, - „figyelj, asszem én ezt nem akarom tovább folytatni” – Zsófi indulóra fogja a dolgot. A „történet kedvéért Zoli” pedig így folytatja:

„ha már úgy is elmész mellette, légyszi, vidd már le a szemetet...légyszi.”

Tehát Zsófi kilép a lakás ajtaján kezében egy hatalmas fekete szemeteszsákkal (100 literes), ami nincs tele. „Ha már úgy is...akkor leviszem és kidobom, persze”, és elindul lefele a harmadikról, azonban a szemeteslerakó ajtajának kulcsa nincs nála – „nem baj, a ház előtt van egy nagy kuka, majd leteszem ott”.

Ezután kezdetét veszi egy féktelen színházi „road movie”, amely Budapest emblematikus helyszíneit és társadalmi összképét tárja elénk, valamint – most figyelj – DUA LIPÁT!!!