„Hol volt, hol nem volt az Óperenciás tengeren túl, ott ahol a kurta farkú malac túr, élt egy szegény ember. Volt annak töménytelen sok gyereke és ráadásul egy nagyszájú felesége… hej búsult, búsult a szegény ember, hogy mihez tudjon kezdeni , hát ő már most merre menjen, hogy ezt a sok éhes szájat betömje?! Aztán egyszer gondolt egyet, felkerekedett, bejött a városba, megkeresett bennünket, s elmesélte sanyarú helyzetét… gyermekecskék kiabálnak, az asszony is csak cirkuszol, …na, én aztán a fejemre ütöttem, kipattant belőle egy gondolat, örült is neki a szegény ember, kezet is csaptunk, s nagyot vigadtunk. Ha meg akarod tudni, mi lett a vége, gyere be hozzánk erre a mesére…”