„Fodor Sándor Eszter-történetét Szentmiklósi József alakította át színpadi művé, amelyhez társult Elekes Csaba zeneszerző, a Metropol zenekar egyik alapító tagja. Musical készült a középiskolás fiatalság életéről, álmairól. A színészek több szerepet is eljátszottak, így nemcsak a tanárok alakjai jelentek meg, de a környezet figurái is, akik valamilyen módon kapcsolatba kerültek a főhősnő, Eszter alakjával. A szerzők szerint az előadással a nagyváradi színpadon elkezdett újfajta zenés műfajt óhajtották gyarapítani, Az ifjú W. újabb szenvedései vagy a Szomorú angyalok után.

Szentmiklósi József dramaturgiai beavatkozása cselekvés-központú. Nem a történet folyamatossága érdekli, hanem a rebbenő képek: mi történik az utcán, vendéglőben, barátok lakásán, autóban, tanáriban, a parkban? A képek kergetik egymást… A be-bekapcsolódó énekszámokra is elmondható majdnem ugyanez. Hajszolt mozgalmasság uralkodik tehát és erővel megemelt hangzás… Erőszak, meg nem értés, félreértés, rosszhiszeműség, érdek, fölényes közöny, durvaság – szemben egy szál emberke védtelenül.” (Implon Irén, Fáklya)