Lexikális tömörséggel leginkább így lehetne szólni a Három nővérről: a konok és meddő sóvárgás, a mozgalmas, fénylő és értelmes élet utáni vágyakozás drámája. Az egyetemes színháztörténetben is új fejezetet nyitó A. P. Csehov (1860-1904) életművének egyik legkiemelkedőbb darabja ez a nyugtalan és nyugtalanító történet, amelynek főhőse három vidéki lány. A „kárba veszett szépség" tragédiája - ahogy egyik kritikusa találóan jellemezte. Maga Csehov (állítólag) azt szerette volna hangsúlyozni ebben a játékban, ami könnyed, ami megmosolyogni való, ami operettszerű. Ezek a fogalmak azonban nagyon is összetettek, rétegesek nála és alig-alig fedik a szavak hagyományos tartalmát. Mert ami könnyedség, ami megmosolyogni való, ami operettszerű ebben a színműben, az mind valami fájdalmas érzéssel elegy, mélységes boldogtalansággal párosul. A haszontalanság tudatának boldogtalanságával. A Szigligeti Társulat közel másfél évtized elmúltával tűz újra műsorára egy Csehov-művet.