Az egyetemes magyar drámairodalom kiemelkedő, korszakos alkotása Vörösmarty Mihály (1800-1855) Csongor és Tündéje. Ez a mesedráma az, amellyel valami új kezdődik irodalmunkban: a képzelet elindul a valóság, a romantika a realizmus felé. Rendkívüli gondolatgazdagsága, szimbólum-rendszerének mérhetetlen kincsestára az, ami megragadta a kortárs magyar irodalom egyik kiválóságának, Görgey Gábornak a képzeletét is, és - egyéb Vörösmarty művekkel is élve - megalkotta parafrázisát; az új mű a ma emberéhez szól, a jelennek nyújtja át a klasszikus alkotás egyik lehetséges olvasatát annak az Illés Lajosnak a zenéjével, aki a maga során ugyancsak korszakosat alkotott a magyar beat-zenében.