„Uray Péterrel és az M Studio kiváló társulatával együtt olyan előadást szerettem volna létrehozni, amelyben a tragédia és a komédia nem zárja ki, épp ellenkezőleg – vonzza egymást. Olyan előadást, amelyben a komikum szüli a drámát, a dráma pedig mély burleszk visszhangokkal rendelkezik. Ahogyan Shakespeare-nél. Ahogyan a komikus némafilmekben. Olyan előadást akartunk létrehozni, amely felteszi a kérdést: mi igaz és mi illuzió a szerelemben; amely az izgalmat a szituációk váratlan felborulásában keresi, amikor az igazság hazugsággá és a hazugság igazsággá változik. Egy előadás arról, hogyan alakul át az égető szenvedély épp a maga (egyszerre nevetséges és szörnyű) ellentétévé: vak féltékenységgé. Egy előadás bármelyikünkről – krízis idején. Egy előadás, amelyben a nevetés kéz a kézben jár a szomorúsággal." (Mihai Măniuţiu)