A PATKÁNYOK Hauptmann egyik legellentmondásosabb műve. Színházesztétikai vitadráma a naturalizmus értékeinek védelmében? Hétköznapi történet? Komédia? Tragédia? A darab izgalmát pontosan ez a minden kategorizálás alól kibújó játék jelenti: a tragikomédia és a groteszk együttese. A kolozsvári végzős színészhallgatók előadása arra keresi többek között a választ: lehetséges-e manapság az igazi tragédia, képesek vagyunk-e kilépni a
saját belső körünkből mások megsegítése érdekében? Ha nem, miért nem?
Mennyiben viseltetik empátiával az értelmiségi ember mások problémái iránt? Valós-e ez az együttérzés, vagy csak menekülés az esztétikumba? Egy egyszerű takarítónő világra segít egy törvénytelen gyermeket, és ezzel kisebb-nagyobb katasztrófák egész sorozatát indítja el a saját maga, családja és környezete életében. Ez összefonódik egy párhuzamos, a naturalista cselekményt szinte kommentáló eseménysorral, amely a színházi előadás önvizsgálatának is tekinthető: ha korunkból hiányzik a drámiaság, képes-e a színházmégmegteremteni azt?