Ha nem Molnár Ferenc írja, akkor brazil szappanopera, ha nem az 1900-as évek elején, akkor Disney tündérmese, és ha nem magyar lenne, akkor francia filmvígjáték. De az a nagy szerencsénk, hogy Molnár Ferenc írta! Ráadásul színpadi darabként, így minden egyben van benne!

– a brazil szappanoperák szerelmi háromszögei

– a Disney mesék csodával teli világa

– és a francia vígjátékok elképesztő humora



A mű megállná a helyét bármelyik világszínpadon, de talán mégis csak mi magyarok értjük és érezzük keserédes ízét. Egy felnőtt tündérmese, mely visszahozza a századforduló békeidejét, kisimítja ez ember lelkét elegáns humorával, gyermekien tiszta főszereplőjével, miközben olyan súlyos, mindenki életét érintő problémákkal bombáz, mint a boldogságkeresés, vagy a hűség és tisztesség elvesztése. Molnár Ferenc kiváló emberismeretről tett tanúbizonyságot, amikor alakjait színpadra állította, nála nem fekete-fehér mesebeli alakok jelennek meg a színpadon; az öregedő műbútorasztalos (Kautzky Armand), a bolondul szerelmes gazdag nő és a tiszta, gyermeki cselédlány (Karaivanov Lilla) mind hús-vér jellemek; mind kicsit boldogtalanok, de szerethetőek, hibáikkal is kiváló emberek. A történet végét mindenki ismeri, de a boldog befejezés reményt ad a nézőnek, hogy érdemes élni.

Nekünk már nem is volt más dolgunk, mint színpadra állítani, a kiváló Kautzky Armanddal, Mérai Katalinnal, és Karaivanov Lillával a főszerepben!

Összegezve: hatalmas szerencsénk van ezzel a darabbal, ami a világirodalomban is megállja a helyét, annyira szerethető, garantált a nevetés, és a boldog befejezés.