Majdnem hatvan éve figyelem a popzenét és elég régóta külön úton ugyan, de kapcsolatban vagyok vele.

Sok éve foglalkoztat a gondolat, hogy valamilyen formában megírjam azt a rengeteg mindent, amit a szakmáról, kollégákról tudok.

A könnyűzene történetével foglalkozó újseggírók legtöbbje hazug és a mindmáig jelenlévő, sőt egyre szaporodó klikkek valamelyikét szolgálják, gazdáik érdekeit szolgálva átírják azt, ami történt.

Mára kiderült, hogy szinte mindenkit üldöztek, hogy már a Táncdalfesztivál is az ellenállás, vagy a lázadás egyik színtere volt.

Ám az szóba sem kerül, hogy mindmáig milyen kísértések és kihívások érték-érik a zenészeket, mit kellett-kell megtenniük, vagy kikerülniük, hogy a pályán tudjanak maradni.

A történet, amit megírtam és előadok, nem rólam szól, én csak továbbadom, amit tudok. Elsősorban azért, hogy ez a nézet is fennmaradjon, ne csak a kiherélt, vagy átfényezett múlt és a szánalmas jelen.   

Szeretettel várok mindenkit.

Hobo