„Haza sem megyek már, nem is szitkozódom. Itt dőlök el, vén koldus.

Szeretteim sehol. Arno-parti házam rommá dúlták prédálók.

Egyszer ideles tán a borús Teremtő elfeketült arcomba.”

(Szepesi Attila: Dante Ravennában)

Dante száműzetésben

Dante idejében a firenzei polgárság két pártra szakadt: a pápa híveit tömörítő guelfekre és a császár híveire, a ghibellinekre. A guelfek további két ágra szakadtak: a szél¬sőséges pápapárti fekete guelfekre és a fehér guelfekre. Dante úgy látta jónak, hogy a pápák inkább az egyház ügyeivel foglalkozzanak, a világi dolgok irányítását pedig az arra illetékesekre kellene hagyniuk. Bár Dante a fehér guelfek táborát erősítette, közvetítő szerepet vállalt a fehér és a fekete guelfek közötti viszály mérséklésében. A béke helyreállítása érdekében száműznie kellett mindkét párt vezetőit, köztük jó barátját, Guido Cavalcantit is, aki belepusztult ebbe a száműzetésbe. A fekete guelfek, miután magukhoz ragadták a hatalmat, kegyetlen bosszút álltak fehér riválisaikon. Így Danténak menekülnie kellett, s soha többet nem sikerült visszatérnie szülőföldjére. Távollétében máglyahalálra ítélték. Ő lett a számkivetett.

Dante szerepében Oberfrank Pált láthatják, aki 2010. február 1-től a veszprémi Petőfi Színház igazgatója, színésze, közkedvelt szinkronhang