Játszódik Lőrincfalván, Rácz Pali házában és Estragon gróf párizsi palotájában, az 1900-as években

Báró 13. Rácz Pali híres prímás volt. Egy pesti gyáros leányával való - szerencsétlenül végződő – szerelmi kalandját követően, hegedűjét idejekorán szögre akasztotta, és sikeres impresszárió vált belőle. Kiváltképp cigánykörnyezetének művészeit foglalkoztatta. Sári lánya - emancipált ifjú hölgy - együtt dolgozik apjával az ügynökségen. Laci fia szintén muzsikus szeretne lenni, ám az apa fiát csak „botcsinálta zenész”- nek tartja. Nevelt lányának - Juliskának – ugyanúgy megtiltja, hogy a művészi pályát válassza, és azt, hogy énekesnőként színházhoz szerződjön. Elve az: „Mi szeretjük a művészeket, mi a művészekből élünk, de művészek mi, nem akarunk lenni soha”. Ezzel a szemlélettel előre megjósolható a konfliktusok sorozata. Megjelenik a köztiszteletben álló párizsi ügyvéd - Cadeau mester - és egy fellépésre hívja az öreg Ráczot egy nagy ünnepségre Párizsba. A vendéglátó Estragon gróf, Massilia volt királya. A gróf nemcsak I. Napóleon excentrikus ükunokája, hanem az időközben megözvegyült Irinyi grófnő kérője is. A grófnő pedig nem más, mint Terézia, - Rácz Pali ifjúkori szerelme - . A konfliktusok tetőpontjához érünk, amikor mindenki megérkezik Estragon gróf palotájába, és Gaston - Irinyi grófnő unokaöccse - összeszetalálkozik Sárival. Megszületik a drámai 2. finálé. A megoldást - néhány hónappal később - Rácz Pali házában találjuk meg. A várva várt „Happy End” -nek már semmi sem áll útjába.

(Robert Herzl)