"Ezt a drámát 1957 nyarán írtam, abban a vákuumban, amely a forradalmat követte. A Késdobálók házaspárja is ebben a vákuumban éli a maga drámáját. Bíztam abban, hogy e dráma nálunk szokatlanul redukált formája felkelti a színházak érdeklődését, még akkor is, ha tudják szerzőjéről, hogy most menesztették állásából és távolították el a színházak környékéről is. " Tényleg felfigyeltek rá! Ám nem csupán a színházak. A darabot csak hét évvel a megírása után mutatták be először Szegeden. E darab annak az ifjú nemzedéknek a helyzetét mutatja be, amely a II. világháború után lelkesedő bizalommal készült a világ megváltoztatására, de a történelem szorításában elvesztette eszményeit. "Mit lehetett szeretni egy sovány, borzas műegyetemi hallgatón? - kérdezi a férj, aki külföldre készül, hogy elhagyja szerelmét, múltját, álmait -, őt nem, csak az eszményeit. Hová lettek, - mondd? Csak én maradtam itt, meghízva és cinikusan." "A Budapest utcáin annyi más fiatallal együtt elesett gyerekek emlékére"