Theater Online
Határon Túli Színházak
Instagram
  • Nyitólap
  • Programok
  • Színházak
  • Bemutatók
  • Személyek
  • Hírek
  • Írások
  • Kisvárdai Fesztivál
  • TESzT

Hírek

Színházi világnapi üzenet 2026-ban Willem DAFOE-tól

2026. március 27.
A Nemzetközi Színházi Intézet idén Willem Dafoe színészt kérte fel a színházi világnapi üzenet megfogalmazására.
Színész vagyok, elsősorban filmszínészként ismernek. De a gyökereim mélyen a színházhoz kötnek. 1977
és 2003 között a The Wooster Group társulat tagja voltam, akikkel saját előadásokat hoztunk létre és
játszottunk a new york-i Performing Garage-ben, és turnéztunk is, szerte a világon. Dolgoztam Richard
Foremannel, Robert Wilsonnal és Romeo Castelluccival is. Jelenleg a Velencei Színházi Biennále
művészeti igazgatója vagyok. Ez a pozíció, a világban zajló események, valamint a vágyam, hogy
visszatérjek a színházi munkához, megerősítették bennem a hitet a színház egyedülálló, pozitív erejében
és fontosságában.

A The Wooster Groupnál töltött időm szerény kezdetén gyakran nagyon kevés nézőnk volt. Az volt a
szabály: ha több a színész, mint a néző, lemondhatjuk az előadást. De sosem tettük.
Gyakran úgy volt, hogy napközben próbáltunk, este pedig közönség előtt megmutattuk a félkész
produkciót. Évekig dolgozni egy-egy darabon számomra sokszor fárasztó volt, a próbák megterheltek, de
ezek a fázisbemutatók mindig izgalmasak maradtak – még akkor is, ha a közönség szerény létszáma
lesújtó ítéletet mondott a munkánk érdekességéről. Mégis ez ébresztett rá arra, hogy a tanúként
jelenlévő közönség ad a színháznak értelmet és életet.

Ahogy a szerencsejátékterem felirata mondja: „JELEN KELL LENNED, HOGY NYERJ.” A valós időben,
közösen átélt alkotás, ez a színház nyilvánvaló ereje. Társadalmi és politikai értelemben a színház soha
nem volt ennyire fontos és létfontosságú önmagunk és a világ megértésében.

A nyilvánvaló problémát az új technológiák és a közösségi hálók jelentik, amik kapcsolatot ígértek, de
látszólag inkább elszigetelték az embereket egymástól. Én is naponta használom a számítógépet, még ha
nem is vagyok fent a közösségi hálón; rákerestem már magamra színészként, és a mesterséges
intelligenciához is fordultam információért. De vaknak kell lenni ahhoz, hogy ne ismerjük fel azt, hogy az
eszközökkel való kapcsolatunk fenyegetés az emberi kapcsolatainkra. Bár bizonyos technológiák jól
szolgálhatnak minket, az a probléma, hogy nem tudjuk, ki van a kommunikációs kör másik végén, nagyon
mélyen hat, és hozzájárul az igazság és a valóság válságához. Habár az internet képes kérdéseket felvetni,
nagyon ritkán ragadja meg azt a csodát, amit a színház tud csak létrehozni.

Színészként és színházi emberként továbbra is hiszek a színház erejében. Egy olyan világban, amely egyre
megosztottabbnak, kontrollálóbbnak és erőszakosabbnak tűnik, a mi feladatunk az, hogy elkerüljük a
színház leértékelődését: ne csak egy kereskedelmi vállalkozás legyen, ami figyelemelterelő
szórakoztatásra épül, és ne is csak a hagyományok száraz, intézményes őrzője, inkább erősítsük azt a
képességét, hogy embereket, közösségeket, kultúrákat kapcsoljon össze – és mindenekelőtt, hogy
kérdéseket tegyen fel arról, merre tartunk…

Társas lények vagyunk, biológiailag a kapcsolódásra teremtve. Minden érzékszervünk egy lehetőség a
kapcsolódásra és ezeken keresztül válik egyre világosabbá, hogy kik is vagyunk. A színház képes
megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk.



Az üzenet írója, Willem Dafoe, a La Biennale di Venezia Színházi Tagozatának művészeti igazgatója, a The Wooster Group alapító tagjai közé tartozott. A New York-i The Performing Garage székhelyű társulatnál
(1977–2004) az avantgárd színház sajátos, karakteres formanyelvét alakították ki. Ezt követően együtt
dolgozott Bob Wilsonnal, Marina Abramovićcsal, Richard Foremannel és Romeo Castelluccival. Az
1980-as évek elején a filmművészet felé is fordult, és azóta nemzetközi elismerést szerzett
sokoldalúságával, mind a független, mind a mainstream filmek világában. Négy alkalommal jelölték
Oscar-díjra, és 2018-ban elnyerte a legjobb színésznek járó Coppa Volpi díjat a Velencei Nemzetközi
Filmfesztiválon. A színház iránti elkötelezettsége mindmáig meghatározza művészi látásmódját és
színészi gyakorlatát.

Magyar fordítás: Németh Nikolett

Válogatás az archívumból

  • Szivárványkígyó
    Szivárványkígyó
    Szivárványkígyó
    Szivárványkígyó
    A Harag György Emléknapok rendezvénysorozatában Kolozsváron bemutatták Bicskei István előadóestjét Szivárványkígyó címmel a darabot Bicskei István rendezte.
    2006. május 9.
    Kanizsai Kamaraszínház
A Theater Online címlapjáról ajánljuk
  • Interjúk

    Nagyon jól esik, ha máshol is észreveszik a munkámat…

    mondja Szakács Györgyi, akivel a Katona József Színház kantinjában beszélgetünk. A helyszín két szempontból is fontos, egyfelől számtalan előadás sikeréhez járult hozzá jelmezeivel, másfelől Advent idején a rohanást oldani lehet egy órányi teázással.
    Lovas Ildikó
  • Művészek írták

    Frankenstein – avagy a modern Prométheusz

    Kétszáz éve Percy B. Shelley és felesége, Mary a baráttal, Lord Bayronnal írósdit játszottak. Mary 19 évesen így írta meg az ikonikussá vált Frankenstein regényt. Sok átdolgozás lett, hiszen a közönség szeret borzongani. Itt csak a 16 éven felül. Garai Judit és Hegymegi Máté új változata ma lényegében látványszínház.
    Szegő György
  • Centrál Színház

    Parádés szereposztással érkezik a Centrál Színházba A Macskalápon

    Új bemutatóval várja a nézőket március 13-án a Centrál Színház. A kortárs drámairodalom egyik királynője, Marina Carr legmeghatározóbb műve, A Macskalápon mai közegbe helyezett, sajátos humorú sorstragédia.
    Tamás Dorka
  • Interjúk

    Most legyek ebben is rendhagyó?!

    „A szakma engem a tenyerén hordoz, és ahol dolgoztam, mindig maximális bizalmat kaptam, ebből fakadóan kiváló munkákat és feladatokat” – fogalmaz Gáspár Sándor Kossuth- és Jászai-díjas színművész.
    Seres Gerda
  • Interjúk

    „Adják oda az életüket és vérüket azért az előadásért”

    „Én nem bújtam különböző figurák bőrébe, hanem gyermeki ártatlansággal – és mégis profizmussal – azt képzeltem, hogy az a karakter én vagyok” – mondja Béres Ilona. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész hét éve nem játszik színpadon, de a közönség ma is elragadtatással nézi a filmkockákon megőrzött alkotásait. Színes színházi pályafutásáról bezsélgettünk.
    Seres Gerda
  • Interjúk

    Volt egyszer egy Egyetemi Színpad… meg egy Universitas Együttes…

    meg Rock Színház….soroljam még? kérdezem Katona Imrét, aki színészként, dramaturgként, rendezőként és elméleti szakemberként a színpadi kísérletekre, az alternatív kezdeményezésekre tette fel az életét.
    Lovas Ildikó
Az oldal megjelenését támogatja:Nemzeti Kulturális Alap
© 2026. - THEATER Online - theater.hu