2003 óta a Nemzetközi Bábművész Szövetség (UNIMA) kezdeményezésére március 21-én ünnepli a szakma és a közönség a bábszínházi világnapot.
Az elmúlt évek világjárványa, háborús konfliktusai és a fokozódó gazdasági problémák mindannyiunk életét megnehezítették, hiszen mindez a nyugtalanság feszültséget, félelmet és aggodalmat kelt a jövővel kapcsolatban. Az aggodalom az elménkbe telepedett és az arcunkra ült. Nem tudom elképzelni, milyen volt az előző évszázadokban, de ha egy kicsit közelebbről megvizsgáljuk a történelmet, azt látjuk, hogy hasonló helyzetek – bár más formában és világrendben – korábban is léteztek. Az emberek mégis hittek a szerelemben, gyereket szültek, és nem csak túlélni, hanem boldogulni is igyekeztek. A legsötétebb időkben is mindig volt valami, ami segített az embernek, és számos történelmi forrásból tudjuk, hogy ennek az ősrégi varázserővel bíró bábszínház is része volt.
Ez az erő a bábszínház alapjaiban rejlik. A bábszínház stilizált, saját metaforával rendelkező színházi formaként az emberi tevékenységet reprezentálja, de egyúttal – hol humorral, hol teljes komolysággal – megoldásokat keres. A bábszínház az életünk reprezentálására tett kísérlet során gyakran lázadt a sors megváltoztathatatlansága ellen. Művészetként a legnehezebb élethelyzeteket tükrözi, legyen az személyes vagy társadalmi, karikatúrán vagy dicsőítésen keresztül. A bábszínház lehetőségei az utóbbi időben bővültek, művészetét ma már világszerte elismerik, mint a 20. és 21. századi színházi kultúra szerves részét.
A bábszínház éppúgy szól a hagyományos kifejezésről, mint az új technológiák alkalmazásáról, a multimédiás lehetőségek kiaknázásáról vagy a szórakoztatásról. Azonban bátran megvédi büszkén megszerzett pozícióját. A világ jobb hely lesz általa, mint amilyennek látszik. Mindannyian hiszünk ebben, és mindannyian hinni akarjuk ezt.
Tehát félelmeink miatt ne fosszuk meg magunkat az életörömtől! Higgyük el, hogy Pulcinellában, Punchban, Guignolban, Kašpárekben, Karagözben, Vidushakában, Mobarakban és a többi hősünkben az emberi komédiát megformáló bábfigurák e végtelen sorában még mindig bízhatunk! És mint annyi előttünk álló generáció, higgyük el, hogy győzelmet aratnak a halállal szemben. Ne ragadjunk bele aggodalmainkba, inkább használjuk a bábszínházat annak különféle formáiban, hogy ismét megidézzük az alkotás örömét és élvezetét.
*
Nina Malíková cseh bábszínházi szakértő a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett színháztörténet és színházelmélet szakirányon. Munkássága jelentős a cseh bábszínházi világban, színdarabokat fordít és bábszínházi folyóiratokat gondoz. Az UNIMA prágai színházi intézetének kortárs cseh bábszínházi szakértője.
Válogatás az archívumból
Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata bemutatta David Rogers - Várady Szabolcs - Darvas Ferenc: Tom Jones című vidám zenés játékát Pinczés István rendezésében.
Ezúttal Magyarország talán legismertebb művészpárja: Borbély Alexandra és Nagy Ervin mesélnek az életükről egy megkomponált színházi este formájában sok-sok humorral és öniróniával.
A BTM Kiscelli Múzeum, Templomtérében május 8-én lesz a budapesti bemutatója Gyarmati Erzsébet és Salamon Eszter Monument 0.7: M/Others (2019) című performanszának.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház, tisztelegve egykori főrendezője előtt, Harag György Centenáriumi Emlékhét címmel eseménysorozatot szervez június 1-9. között.
Idén ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, mely alkalomból közös előadást készít a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulatával az egykori alapító igazgató, Bocsárdi László rendezésében.
A Magyar Színházak 37. Kisvárdai Fesztiválját idén június 20-28 között rendezik meg, programban a tizenkilenc versenyelőadás, három végzős vagy frissdiplomás színinövendék fellépése mellett, a Kisvárdai Várszínház és Művelődési Központ induló Várszínházi Esték sorozatának hat előadását is megtekintheti a közönség.