Május 8-án 20 órai kezdettel újabb nagyszínpadi bemutatót tart a Harag György Társulat: Eugène Ionesco A kopasz énekesnő című abszurd művét Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató-főrendezője rendezte.

A színházi alkotó neve az elmúlt évtizedekben összeforrott a becketti és ionescoi abszurd remekműveivel, de konkrétan A kopasz énekesnő című darabbal is, amelynek 1992-es rendezése a romániai és a magyar színháztörténet egyik kiemelkedő, legendás előadásának számít. Azóta már több nyelven is megrendezte Ionesco remekművét, hasonló, bravúros partitura alapján: románul a Lucian Blaga Nemzeti Színházban, a mű eredeti nyelvén pedig a limoges-i Théâtre de l`Unionban (1996-ban) és a párizsi Théâtre de l'Athénée Louis-Jouvet-ben (2000-ben) láthatta a francia közönség. Magyar nyelven azonban több mint 35 évvel a legendás kolozsvári ősváltozat után, a szatmárnémeti közönség láthatja újra először a kivételesen gazdag rendezői életműnek ezt a meghatározó, paradigmatikussá vált előadását, amelynek egyik különlegessége a rendezői olvasat mélysége és összetéveszthetetlen, sajátos formanyelve.

A színpadra vitt darab – noha humorral és számos komikus helyzeten keresztül szólal meg – mégis korunk egyik legnagyobb problémájáról beszél: a kommunikációképtelenségről és az emberi kapcsolatok kiüresedéséről, a beszéd és a gondolkodás elközhelyesedéséről és végül teljes lebomlásáról, az elszemélytelenedés és elidegenedés (egyben társas elmagányosodás) válságáról. Arról, hogy – amint a rendező fogalmaz – valójában nincs mit mondanunk egymásnak, mégis folyamatosan csevegünk. Ha csak a közösségi médiára gondolunk: ma már mindenkinek mindenről véleménye van. És miközben mindent kommentálunk és lájkolunk, szakértővé avatva önmagunkat a világ minden társadalmi problémájában (politikában, művészetben, színházban – mindenben), valójában elfelejtünk egymás szemébe nézni. Ez végül bennünket is elgépiesít (miközben folyton gépekhez kapcsolódunk). Egyre inkább függővé válunk emiatt a digitális eszközöktől, nem nézünk egymás szemébe, inkább lefelé, a készülékeinkre tekintünk. Kiveszni látszik belőlünk a „vertikális dimenzió”.

“Kellemes és örömteli periódus volt a próbafolyamat, egy jó formában levő, fiatal, fiatalos társulattal dolgoztam, amit most méltán értékel a romániai színházi szakma is. De a legfontosabb, hogy ezzel együtt megmaradtak nyitottaknak, kíváncsiaknak, fegyelmezetteknek és alázatosaknak. Ezek a legfontosabb dolgok egy-egy színházi munkában: ahogyan magához a folyamathoz viszonyulunk. Az előadás nehéz kihívás szövegileg is, fizikailag és stilárisan is. De úgy érzem, a társulat jól vette az akadályokat” - mondja Tompa Gábor a szatmári munka kapcsán. “Bízom benne, hogy a szatmári nézők egy olyan élménnyel térnek majd haza a színházból, amiben volt szórakozás, nevetés de rá is ismernek saját életükben is fellelhető zsákutcákra, értelmetlenségekre, klisékre, amelyeket minden nap használunk”- fűzi hozzá a rendező.

“Ahogy az első olvasópróbán is elmondtam: bizonyos értelemben történelmi találkozás ez a próbafolyamat: Harag György egyik legnagyobb “tanítványa” és kétség kívül legkiemelkedőbb utódja, Tompa Gábor, első alkalommal dolgozott most a Harag György által alapított – és róla elnevezett – társulattal. Évek óta tervezzük és készítjük elő ezt a közös munkában való találkozást, amely nemcsak egy termékeny és tanulságos próbafolyamat volt a színészeinknek, de túlzás nélkül állíthatom: workshop is egyben. Ez egy fizikailag is rendkívül megterhelő, bravúros olvasaton és nagy fegyelmet igénylő partiturán alapuló előadás, amit ezen a színvonalon nem akármelyik társulat képes megcsinálni. A mi csapatunk mostanra ért el odáig, hogy félelem nélkül merhettünk belevágni ebbe a munkába, annak a roppant felelősségnek a tudatában is, hogy az előadás maga nemcsak lehetőség, de mérce is, amit meg kell ugrani. Nyilvánvaló nyomás, hogy nem vallhatunk szégyent az előadás korábbi (magyar, román, francia) változataihoz viszonyítva. Mostmár kétely nélkül mertem hinni ebben.
A Tompa Gáborral való megtisztelő találkozás ajándékán túlmenően, rendkívül fontos körülmény az is, hogy történelmi adósságot törlesztünk ezzel az előadással. Az abszurd legfontosabb szerzői (Beckett is, nemcsak Ionesco) fájóan rég hiányoznak a repertoárról: Ionescot például Taub János rendezett utoljára Szatmáron, 1970-ben… Fontos hiánypótlás is tehát ez az előadás, több mint fél évszázad után - az pedig külön öröm, hogy műfaj egyik legkiválóbb mestere szólaltatja meg Ionescot a közönségünk számára! De nemcsak az új találkozás okoz örömöt a produkció kapcsán - hanem egy régi ismerős visszatérése is! Az előadás díszlet- és jelmeztervezője, Dobre-Kóthay Judit sokadszorra tért vissza hozzánk, hosszabb kihagyás után. Az ő szakmai tudására, legendásan fáradhatatlan elhivatottságára ugyancsak a vállalkozás sikerének garanciájaként tekintek” - mondja Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat igazgatója.

“A Kopasz énekesnő szereplői banális dolgokat beszélnek, mondanak. De nem azért írtam a darabot, hogy kritizáljam szavaik banalitását:nem, egyáltalán nem. Amit mondtak, nem tűnt banálisnak számomra, hanem a legnagyobb mértékben megdöbbentőnek és rendkívülinek.
Egy vígjáték született, bár a kezdeti érzés nem volt vígjáték. Erre a kiindulópontra több dolgot is ráoltottak: a világ furcsaságának érzését, az emberek által beszélt nyelvet, amely számomra ismeretlenné vált, a tartalmuktól megfosztott fogalmakat, a jelentőségüktől megfosztott gesztusokat, a színház paródiáját, a társalgási klisék kritikáját.
Azt mondtam magamnak, hogy a legegyszerűbb elemekből kiindulva: a számtanból, a számtan ábécéjéből, ha szabad így mondanom, lehetne egy darabot csinálni.
A burleszket a végsőkig feszegetni. Itt egy száraz, észrevétlen botlás, és máris a tragédiában találjuk magunkat. Ez egy trükk. A burleszkből a tragédiába való átmenetet úgy kell megtenni, hogy a közönség ne vegye észre. A Kopasz énekesnő szereplőinek nincs mondanivalójuk egymás számára, de erről egyfolytában fecsegnek.” (Eugène Ionesco)

Az előadás szereplői: Nagy Csongor Zsolt, Moldován Blanka, Szabó János Szilárd, Rappert-Vencz Stella, Budizsa Evelyn, Poszet Nándor, Orbán Zsolt és Nagy Tamás.

A produkció díszleteit és jelmezeit Dobre-Kóthay Judit tervezte, asszisztense Szabó Anna volt. Az előadás fénytervezője Tompa Gábor, a rendező asszisztense pedig Szabó Franciska volt. Az produkció ügyelője Fábry Zoltán, súgója Varga Katalin, fénytechnikusai Fleisz Patrik és Kecskés Lénárd, hangtechnikusa Botos Gergő.

Az Ács Alajos bérletes bemutatóra, illetve a szombati Török István-bérlet, valamint a vasárnapi Nyiredi
Piroska-bérlet előadásaira, korlátozott számban, még kaphatók jegyek a színház jegypénztárában, illetve a Biletmaster.ro online jegyértékesítő rendszerben.
A Harag György Társulat PR-osztálya