"Még sose voltam háborúban (pedig a XX. század közepe táján születtem, és amúgy nem vagyok egy kifejezetten mázlista alkat), ezért a Csontzene című háborús tragédia dell' arte pusztán a fantázia szüleménye, és mint ilyen, torz: abból indul ki, hogy a háború borzalmai közül a legborzasztóbb az, hogy először elveszítjük mindazt, amit az élet kínálni képes, a szerelmet, a szépérzéket, a szakmai önbecsülést, az embertársaink iránti szolidaritást - hogy csak az sz betűsöket említsem - és csak aztán ölnek meg minket azok, akik ezért kapják a fizetésüket. Igaz, a pesszimisták szerint - akiktől ezennel elhatárolom magam - mindez a békére is igaz: sőt, fűzik hozzá, a háború az élet sűrített formája; a béke folytatása más eszközökkel. A darab ennek a vitatható erkölcsiségű axiómának kíván megfelelni.
Kovács Kristóf