Csehov egyik legszemélyesebb darabja egyszerre beszél színházról és szerelemről. Írásról és szenvedésről. Horgászatról és megbánásról. Generációs szakadékokról és türelmetlen dühről. A visszavonhatatlan dolgokról, amelyeknek következményei vannak, hiába söpörnék a fiókba befejezetlen novellavázlatként. Egymás mellé állít egy már befutott és egy kezdő színésznőt, egy orvost, egy írót, egy tanárt, egy rendezőt: férfiakat és nőket, fiatalokat és idősebbeket, hogy megfigyelhessük, ahogyan újra és újra rontanak és remélnek mégis. A végén azonban az élet is csak egy lottó játékká egyszerűsödik: unalmas – de ha megszoktad, elmegy. Már csak az az egyetlen kérdés, hogy velünk vagy mellettünk. És ezt a kérdést csak az meri feltenni, aki képes kilépni belőle.