2000 éve a színházzal szemben támasztott általános magatartás nem sokat változott, a publikumnak ma is hasonló elvárásai vannak a színésszel, a drámaíróval kapcsolatosan. A színház jellegének változásai azonban megkövetelik az adott kor szellemi igényeinek ”kielégítéséhez” való igazodást - ami nem korlátozódhat csupán a színpadi előadás adott kor-külsőségeinek megjelenítéseiben.

Az alkotók Szophoklész ókori, örök érvényű drámájának modern adaptációját állítják színpadra Kollatos Fotios rendezésében.

Az előadás, szándéka szerint, a tragédia egyik alapellentmondását próbálja sajátos megközelítésben bemutatni: a látszat és valóság megkülönböztetésének lélektani rezzenéseit követi, vizsgálva mai világunk, sorsunk felismeréseinek válaszreakcióit. Eközben természetesen nem kerülheti meg a dráma korokon átívelő alapvetésének tárgyalását, az önmegismerés általános emberi követelményét, az önmagunkra való eszmélés útját – még ha ez – a legjobb szándék ellenére is akaratlanul tévútra vezetheti az embert. 2000 éve a színházzal szemben támasztott általános magatartás nem sokat változott, a publikumnak ma is hasonló elvárásai vannak a színésszel, a drámaíróval kapcsolatosan.