Boris Vian azonos c. regénye alapján

Az nem lehet, hogy ennyi legyen az egész.

Ez a függöny, ez a ház, a fluppozás, a piros avar, a kék hajnal, a rikoltó holdfejő gébics, a sokszínű felhők, az éjféli bányatavak, a rombuszkapcsoló, a csillagok, a szurokfű, a sandacsacsa, a vonatozás Robignybe, a repülés Halüpszó szigetére, a mazsonéz, a dágványító, a lombogó, a vapiti, a dafota, a zselyma, a dér az aszfodéloszok fején, a frissen vasalt ingek, a sárga szoknyák, a kőolajkék kasmírnadrágok, a jegeskávék, a tejesmedvék, a nevetések a temetésen, a sírás a villamoson, a szégyenkezés a tanteremben, a szeretkezés a völgyben, a parton, a tóban, a hóban, az áttetsző hegyekben, a barlangok mélyén, az első csók egy eldugott padon, az ötéves hársligettel szagosított pekingi rózsaszínfelhő kövön hűtött szívkamraágyon.

Az nem lehet, hogy ennyi legyen az egész.

Az emlékjelenetek egy részét Fekete Ádám írta.