József Attila költészete egyszerre népi és modern, egyszerű és filozofikus, transzcendens és kézzelfogható, derűs és végtelenül tragikus. Csupa ellentmondás. A menny kapuin dönget, míg lába már a pokolban. Mélységeiben, kendőzetlenül éli meg a gyöngéd és kegyetlen érzelmeket – ezáltal segít olvasójának is szembenézni a benne rejtőző angyalokkal és démonokkal. Szerelmes versei megkerülhetetlenek, szerelmi életét mégis bukások sorozata kísérte. Mindennapjait is beárnyékolta az a keserű örökség, amelyet már gyermekként megtapasztalt: az anyai akolmeleg és ragaszkodás görcsei; majd a szerelem beteljesülő élményének hiánya. És talán épp ezért, illetve mert nem volt vesztenivalója, nem tudott versben hazudni.

Lírája precíz, kíméletlen szembesítés önmagunkkal, Isten feleletére hiába váró imádság. Verseit sem lehet másképp mondani, mint ahogy maga a költő élt – és ez embert próbáló, rendkívüli feladat minden színész számára. Szövegei nem tűrnek hamisságot, nosztalgiát, pátoszt, vagy légüres fennköltséget. József Attila velünk él, és ez őszinte életre kötelez. Előadásunk is azt kísérli meg, amire a költő is vállalkozott verseiben: korszerűnek, élőnek, emberinek lenni.

József Attila költészete egyetemes és többszólamú, ezért verseit is több színész előadásában, változatos férfiérzékenységben mutatjuk meg. Kísérleti előadás ez a lélek metamorfózisáról, a bomlás stációiról, utolsó szerelmének, Kozmutza Flórának visszaemlékezésében, s a költő életművének válogatott, reprezentatív verseinek bemutatásával. Ez a mi munkánk, és (ez) nem is kevés.