„- Ismered azt a különös Goya-képet a madridi múzeumban?

- Ami balkéz felől az első, mikor a legfelső emelet első termébe lépsz?

- Igen. Négy nő, spanyol szoknyában egy kertben kifeszít a négy sarkánál fogva egy kendőt és nevetve táncoltatnak rajta egy embernagyságú bábot.

- Fogalmam sincs.”

Pierre Louÿs 19. század végi, A nő és a báb című kisregényében az idősödő Matteo beleszeret a fiatal Conchitába, aki addig hitegeti a férfit egy romantikus éjszaka vágyképével, míg az teljesen kifordul magából, és a kapcsolat erőszakosságba torkollik. Erről a kapcsolatról szól Luis Buñuel 1977-es filmadaptációja is, ami az eredeti történetnek egy kétélű, önleleplező adaptációja. Louÿs a regényében egy ponton azt írja: „a vágy halovány tárgya.” Innen a rejtélyesebb, és mindenképpen hangzatosabb cím.

A mindenkori Matteo, (aki most fiatal) és Conchita, (aki szintén fiatal) akarja a mindenkori Conchitát és Matteot. Magabiztosan, önbizalom nélkül, térden csúszva, harciasan, sebzetten, durván, és most is – eredmény nélkül.