„Oresztésznek hívnak. Tehát ölnöm kell.
Ez itt nem kérdés.

Oresztész ül, méláz oresztészül,
Oresztészt lehetne mintázni róla,
mint önnön szobra mozdulatlan, hezitál, s újra lejátssza:
Oresztész vagyok, tehát ölök,
dolby surround fut végig gerincén
miazmás végzete –
de könnyű így, ha ekkora a sors,
mit cipelni kell, de könnyű hősnek lenni így
muszájból muszáj
választani két rossz kényszer között,
ölni vagy nem ölni,
nem ez a kérdés, nem választható,
értelme, igaza nem megkérdőjelezett,
úgy hívnak ahogy, tehát teszem amit.
Jó étvágyat.”
(Szabó Attila)