Gurevics: Nagyon egyszerűen meg lehet állapítani, alszik-e az ember vagy nem. Ha csatlakozni akar a társasághoz, az azt jelenti, hogy már felébredt. Ha viszont nem akar, akkor valószínűleg alszik, és nem is ébred fel sohasem.

Vitya: Ébren vagyok. És míg ezen a földön muskotály lesz, nem is alszom többé.

Prohorov: (Vityát kínálva) Most megérted, nagymester, hogy mi nemhogy az igazságosság világában élünk, hanem ráadásul egy olyan magasztos igazságéban, ami még a legmagasztosabbnál is magasztosabb egy kicsit.

Vitya: ( hatalmas, rózsaszínű fejét fölemelve)  És akkor én nem fogok meghalni?

Gurevics: Te, Vitya, túlértékeled a magad jelentőségét. Az egész előttünk zajló drámában – előtted – senki nem ejtett egyetlen szót sem a halálról, bár mindannyian szipkáztunk. Az emberi lény boldogsága önmagában, a természetes emberi szükségletek kielégítésében rejlik. Pierre Bezuhov. S ha már meg kell halni, haljunk meg bátran! A halál mindössze egy kellemetlen pillanat, amit nem kell komolyan venni. Augusto Sandino."

(Idézet Venyegyikt Jerofejev: Walpurgis-éj, avagy a kővendég léptei című drámájából. Baka István fordítása.)



A zsámbéki alkotótábor keretében huszonéves fiatalok járják körül a halál témáját. A kővendég léptei fikciós játék, improvizációs etűd füzér. Jerofejev darabját használjuk inspirációs forrásként, de a végleges előadás saját személyes gondolatainkból és élményeinkből táplálkozik. A férfiakból álló alkalmi társulatban színészek, zenészek, egy festő, egy díszlet- és jelmeztervező és egy dokumentumfilmes dolgoznak együtt. Mindenki színpadon van. Egy végletes, éjszakai mulatság keretében próbálunk betekintést nyerni a jövőbe, hogy mi van a halálunk után és onnan visszatekintve miként tudunk elszámolni az életünkkel. (Kárpáti Pál rendező)



Harmadik éve dolgozik együtt a társaság azzal a technikával, hogy bizonyos - a korosztályukat érintő - kérdéseket különféle művészeti ágakban alkotó, önállóan gondolkodó és fantáziadús fiatalok együtt gondolnak végig. A különböző szakokon tanuló diákok , színész-, látványtervező- és fotószakos hallgatók, zenészek, akik nyaranta a Zsámbéki Színházi Bázison, zenés előadásokat hoznak létre. A színészek álmait felhasználva született az Ottmaradtak című kalandtörténet, melynek cselekménye és dalbetétei is a próbafolyamat alatt készültek. Aztán Bizet Carmenjét dolgozták át jazz zenészekkel és a színészekkel. Az Egy Carmen - az eredeti opera felhasználásával - igazán személyes adaptációvá tudott válni. Ahogy a korábbi munkák során, most is a zenészek és képzőművész alkotótársak gondolkodnak együtt színészekkel Venyegyikt Jerofejev Walpurgis-éj, avagy a kővendég léptei című darabja nyomán.