Az ember változik. Egyszer eljön az a pillanat, amikor megkérdőjelezi mindazt, amiben nevelkedett. A felnövés, a függetlenedés folyamata ez. Függetlenedni a szüleinktől, függetlenedni a várostól, a minket irányító környezettől – függetlenedni korábbi énünktől. Mert valami megváltozik bennünk, találkozunk valamivel, amivel korábban soha. Egy új, eddig ismeretlen érzés, valami kábító, valami megemelő… Mondjuk a szerelem. Katyerina esetében legalábbis. És ez, a mindent megváltoztató szerelem az, aminek köszönhetően az egész élete… csak rosszabb lesz.

Mert Kalinov városa nem tűri el a bűnt. Nem tűri el a házasságtörést. Nem tűri el a szabadságra vágyó nőket. És Kalinov városa megbocsátást sem tűr el, mert a megbocsátás Isten dolga, és nem emberé.

Katyerina pedig felemeli a szívét, egészen Istenig, hadd nézzen bele ő is, hogy mi az a szerelem ott benne.