A tizenhárom különböző korú művészből álló csapat saját munkamodelljeit, szokásait és mintáit vizsgálja felül, feltárva ezek önmagukra és a környezetükre gyakorolt hatását. Az előadás a túlhajszoltsággal kapcsolatban olyan kérdések sorát kívánja megfogalmazni, amelyekre a válasz csakis rendkívül személyes lehet. Az Overtime egymás mellé rendelt narratív, szenzoriális és asszociatív töredékeken keresztül, a humor, az abszurd, a feszültség és a kimerültség között folyamatosan kötéltáncolva azzal a kérdéssel fordul a közönséghez: És a mi életünk hol van mindebben?