A Közép-Európa Táncszínház egy alkotócsoportot közös munkára: együttgondolkodásra, együtt-alkotásra hívott. A felkért koreográfusok és zeneszerzők – akik Shakespeare A vihar című művét választották inspirációs forrásnak – a drámából kiindulva és attól elrugaszkodva kezdtek kommunikációba egymással, illetve a darab motívumhálójával. A művészek és művészeti ágak közötti kommunikáció eredményét 2010 márciusában mutatták be. Az előadás egy három részes Shakespeare-sorozat nyitó darabja lett, melyet egy Lear királyfeldolgozás követett Visszavonhatatlan címmel, majd a fiataloknak készült Shakespeare-mesék zárt le.



„Sokrétű és összetett táncelőadás a Vihar. Ez abból adódik, hogy nem egy, hanem, szigorú értelemben véve is, minimum hat karizmatikus, erős esztétikát képviselő alkotó jegyzi a produkciót. Nagy érdemük, hogy a megszületett koreográfia nem esik szét az eklektikus sokszínűségtől, hogy végig van vezetve egy-egy gondolat a megbocsátásról, a hűségről vagy a szerelemről. Ha a néző nagyon akarja, meg tudja fejteni, hogy a Shakespeare-műből mi az, ami az alkotókat az egyes képek kapcsán foglalkoztatta. De szerencsére ez nem feltétele az előadás befogadásának.”

(Sors Vera, Ellenfény).

„Az ember elidegenül a világtól és elidegenedik önmagától. A tettek és következményeik között furcsa távolság támad; ember és ember között egyre lehetetlenebb a közvetlen (tettek és szavak általi) érintkezés. S ebben a magányban, izolációban nem a szabadság nyilatkozik meg, hanem láthatatlan erők sugaraitól származó bénultság.” (Ungvári Tamás)