Valahol a tánc és a képzőművészet határán található két sziget, melyekre a Nap kikerülhetetlenül árasztja az életet adó melegét. Saját univerzumukba zárt, magányos lények lakják ezeket a szigeteket: az óceán partjait őrző mozgó szobrok, akik a nyughatatlan keresésnek és a mágneses vonzódásnak kiszolgáltatva sodródnak egymás felé. A megmutatkozás és kapcsolódás vágyát hullámzásszerűen teríti maga alá a rejtőzködés és a félelem. A két szigetbe zárt lény egymás körüli bolyongása, a fizika törvényeinek való kiszolgáltatottság, az összeolvadást megelőző ütközés fájdalma jelenik meg egy geometriai pontosságú, lecsupaszított mozgásrendszeren keresztül. Tánc a Nap alatt, ahol a két fél néha több is, mint egy egész.

Góbi Rita munkáira egyaránt jellemző a bátor kísérletezés és a koreográfia precíz kidolgozottsága. Stílusában jelen van a geometria, a minimalizmus, a redukcióra való törekvés. Koreográfiai koncepcióját az ösztönös, a monoton és ismétlődő, miniatűr mozgásokból kibontakozó test- és állapotváltozások összehangolása jellemzi, mozdulatsorai lassan és következetesen transzformálódnak. Előadásaiban a mozgás, a zene és a vetített látványvilág, fénytechnika szoros összhangja teremti meg a darabok futurisztikus atmoszféráját.