„1867 márciusában a szélfútta szarkási homokbuckák közül két holttest került elő. A véletlenül megtalált két holttest Bodri Péter juhászé és annak fiáé volt. Két évvel azelőtt Szent György napján tűntek el nyomtalanul 185 birkával, 115 báránnyal, 3 szamárral és a kutyáikkal együtt. Bodri nyakán kötél volt, míg a fia koponyája be volt törve. Kecskemét város tisztiügyészi hivatala rablógyilkosságot állapított meg és megindította a nyomozást, de a tetteseket ekkor még nem sikerült kideríteni.”

Móricz Zsigmond ezt a megtörtént esetet dolgozta fel novellájában. A csupán irigységből, vagyonszerzésből elkövetett gyilkosság értelmetlensége, a fragmentumos szerkesztés, az objektív, szinte dokumentarista közlés mind-mind a tragédia mélységét, ugyanakkor elfogadhatatlanságát erősíti.