Mottó

„Megvagyok egyedül, pedig tudom,

egy pöccentés egy ujjal valahol,

és bukom kifelé, fejjel előre.

Mégis bízom az egyensúlyban, abban,

hogy létezik ellenpöccentő ujj is,

mely aktiválódik figyelmesen,

ha közeledik a kiborulás.

Bár anélkül is szükség volna rá:

adhatna néha egy intő jelet,

hogy a zsebem üres, és elfogyott

a könnyem. Hogy eddig és ne tovább." 

Nádasdy Ádám: Pöccentés

A csoportunk harmadik éve dolgozik a kollektív alkotás módszerével. Shakespeare drámaszövegét formálva, újra és újra utolér minket a felismerés, hogy a boldogságkeresés dramaturgiája nélkülöz minden komfortot.  Az adottságokat szüntelenül számba véve és túlélve, újra és újra rájöhetünk, a boldog véghez az is elegendő, ha nem látjuk a fától az erdőt.