„Színdarabot írok. Kedvem telik benne, ámbár borzalmasan bánok a színpad követelményeivel. Komédia, négy felvonás, tóra néző táj; sok beszélgetés az irodalomról, kevés cselekmény, egy pud szerelem” „Egy madár nevét viseli: sirály.” „ Forte kezdtem és pianissimóval fejeztem be, a színpad művészetének minden szabályával szemben. Kisregény lett belőle. Inkább vagyok elégedetlen, mint elégedett, és amikor újszülött darabomat olvasom, mind inkább arra a meggyőződésre jutok, hogy abszolút nem vagyok drámaíró.” (Levélrészletek, 1895. október-november)

A fiatal, kezdő Trepljov másképp ír, és másképp rendez, mint ahogy az elfogadott. Nekiront a régi formáknak, az anyja képviselte színházi rutinnak, a sikeres író Trigorinnak. Helyet követel magának, kizárólagosságra tör, igazságtalan. Nincs tudomása a befutottak esetleges gyötrelmeiről. Nem is kell, hogy legyen. Az ő dolga a lázadás. Ha elég tehetséges, ha van elég ereje, ha megtanul dolgozni – akkor, mi lesz? Ő is befutott lesz? Rutinos? Sikeres? Boldog? Nem kapunk megnyugtató választ.

Nyina színésznő akar lenni. Nem akar másképp játszani, mint ahogy az elfogadott. Semmit sem tud a színészetről, a csillogást, a hírnevet akarja. Helyet követel magának. Van elég ereje, megtanul szenvedni, megtanul dolgozni. Színésznő lesz. Rutinos? Sikeres? Boldog? Nem kapunk megnyugtató választ.