„Század eleji, szecessziós váradi hagyományokat ébreszteni, feltámasztani a feltámaszthatatlant, megidézni a hajdanvolt Saspalota-beli váradi kabaré Adys, Juhászos, Reinitzos hangulatát, s mindezt olyan ráérző sanzonos atmoszférával – nem könnyű vállalkozás. Annál is inkább, mert közben nemzedékek váltották egymást, s a hajdanvolt értelmiségiek közül alig-alig ültek már a nézőtéren, könnyes szemmel emlékezve a gyorsan elrepült ifjúságra. A középgeneráció is már csak hallomásból, irodalmi s művelődéstörténeti érdeklődésből tud valamit Kondor Ernőről, és a magyar kabaré úttörőjéről, Nagy Endréről…vajon a diszkózene hangoskodása mellett meg fog-e maradni az a sanzon, amely annak idején elkápráztatta a váradi Bodega s a Zöldfa hallgatóságát?.. Papp Magda daléneklő művészetének legjavát nyújtotta. Varázslatosan megragadó dallamformálása, hangszépsége, másrészt tolmácsolásának sallangmentessége révén hozta élet- és szív-közelbe a rég megálmodott, de a modern ember érzésvilágát is melengető dalokat. Ady Endre, Emőd Tamás, Juhász Gyula, Szép Ernő, Kaffka Margit, József Attila költeményei szólaltak meg Reinitz Béla, Kerekes János és Buday Dénes megzenésítésében. A műsorban elhangzott Miklós Jutka , Eminescu, József Attila egy-egy költeménye Kiss Törek Ildikó előadásában, amelyek mintegy alátámasztották az est atmoszféra-teremtő szándékát. A zongorakíséret Farkas Pál játéka által gazdagította a nem mindennapos művészi produkciót.” – Tuduka Oszkár, Utunk