Egy ember beszél az álmairól, gondjairól és a világról vallott nézeteiről – egy törött tükör darabjait látjuk. A darabok nem illenek össze. A témák váltakoznak a jelen pillanat érzéseivel. A szándékok formátlanok, az érzések kuszák – emberiek.

„Épp most. A repülők egyfolytában repülnek. Mindenütt katonák. Vörös cipőfűzők a föld alatt. Semmit nem érzel. Nézegess meztelennős képeket. Marilyn és az évszázada. Kifakuló képek. És te is úgy énekelsz, mint Elvis. A pilóták még le-fel repkednek. És matrózok is vannak még. Boldog újévet. Épp most.”