Konrad egész életét és minden pénzét a kutatására áldozta. Állítása szerint tanulmánya már rég készen van a fejében, csak kellően nyugodt körülményekre volna szüksége, hogy egy lélegzetre megírja. Konrad a hallást kutatja, azt, hogy különféle hangok, szavak, zörejek miképpen hatnak az emberi fülre. Tolószékhez szögezett, nyomorék felesége szolgál kísérleti alanyául. De miért képtelen Konrad leírni a tanulmányát? Az okot nem a zavaró körülményekben kellene keresnünk, hanem abban, hogy valójában nincs mit leírnia. A kutatás, mint rögeszme egyrészt arra hivatott, hogy elterelje a figyelmet a létezés abszurditásáról, a halálról, másrészt annak a hiábavaló törekvésnek a képe, amellyel a gondolkodó elme mégiscsak minduntalan meg akarja ismerni azt, ami megismerhetetlen.