Hammhoz megy, leveszi róla a lepedőt, gondosan összehajtogatja, s a karjára veti. Házikabátban, fején kis nemezsapka, arcára borítva nagy, vérfoltos zsebkendő, nyakában síp, térdén pléd, lábán vastag zokni. Hamm nyilván alszik. Clov megnézi. Kurtán felnevet. Az ajtóhoz megy, megáll, visszafordul, elnézi a színt, a nézőtér felé fordul.

CLOV (merev tekintet, színtelen hang) Vége, vége van, közeledik a vég, esetleg vége lesz. (Szünet)”

Kezdődik...

Samuel Beckett 1956-ban megjelent végjátéka (eredeti címén: Endgame) amaz abszolút utolsót megelőző pillanatot írja meg kínosan és kínzóan hosszúra nyújtva.

A Tompa Gábor rendezésében készülő A játszma végével először kerül bemutatásra Beckett-szöveg a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház színpadán.