Új arcok, új energiák, ahol az eltérő társadalmi, kulturális és szociális hátterű előadó-művészek alkotói munkái egyéni művészi elgondolásaik mentén, fragmantenként épülnek egymásba, a rubikkocka elve szerint.

 

A falakat átjárva fogalmaz tizenegy művész a társadalmi közönyre, a másságra vagy éppen egy új perspektívára rámutatva.  A W_all vizsgálja a mai aktuális feszült világot, mégsem egy kórképet rajzol direkt módon, hanem egy asszociatív, gondolkodásra serkentő, színes univerzumot tár fel, melyben minduntalan a józan emberi gondolkodás magját kutatja.

Az előadás ehhez eszközként tudatosan használ fel klisészerű képeket, filmszerű bevillanásokat, sport-utalásokat egyfajta progresszív cinema-koreográfiai síkra húzva a különböző részeket. Miközben a falak által megidézett történelmi örökség indirekt módon jelenik meg, a konkrét idézetektől emelkedve az előadás az ezek mögött működő emberi, lelki folyamatokban rejlő azonosságra fókuszál. 

 

A falra utaló szcenográfia különböző módon alakul át és jelenik meg a színpadon – az absztrakt színpadkép képes érzékeltetni a falak által teremtett érzetek komplexitását, egyéni és közösségi szinten megélt valóságokat festve, melyek Gilles Deleuze fragmantjaihoz hasonlóan krisztályszerűen épülnek egymásból egymásba: a falak megnyílnak vagy épp maguk alá temetnek, miközben a falon keletkező repedéseken átszűrődő fényben újra meg újra felsejlik a remény.

Inspirációk, referenciák:

Maria Callas - La Mamma Morta

Grace Jones - La Vie En Rose

Samuel Benchetrit: Lépcsőházi történetek

Philippe Lioret: Isten hozott!

Történelmi falak története: Belrini fal, Kínai Nagy Fal, Babilóni fal, Nyugati Fal, Hadrianus fala