Az előadás a váratlan-alaptalan támadásnak kitett kafkai főhős, Josef K. menekülési kísérleteit állítja színpadra. A megingathatatlannak hitt biztonság elvesztése a főhőst korábbi önmagán való túllépésre kényszeríti. Kitörési próbálkozásainak képzeletbeli segítőjeként jelenik meg a Nő, aki az alkotók értelmezésében egyaránt anya, feleség és az érzékiség megtestesítője.

Noha Kafka regénye helyenként nehézkesnek, szikárnak tűnhet, a könyv lapjain létrejövő erős konvenciókra épülő, szürreális világ zsigerileg foglalkoztatta a rendezőt. A fülledt, nyomasztó légkört lírai jelenetekkel ellenpontozza az előadás, mely így túlmutat a reménytelen megsemmisülésen.



Barta Dóra a klasszikus balett eszköztárának kortárs tánc- és mozgáselemekkel való elegyítésével, az így létrejövő egyedi mozgásnyelvvel kísérletezik. Ezt az előadásban a hagyományos prózai színház elemei, azaz Kafka műveiből vett párbeszéd- és prózarészletek is kiegészítik.