Julia Lambert ünnepelt színésznő. Jó humorú, lehengerlő, formátumos nő. Irigyelt életet él: az emberek rajonganak érte, a férje színházigazgató, mindene megvan. Júliának viszont mindez csak játék. És ő nagyon tehetségesen játszik. Végigsziporkázik saját színes, nagyszabású életén, szerepeken, férfiakon. Aztán a korosodó díva beleszeret egy srácba, aki csaknem egyidős a fiával. Viszonyuk lesz, és hirtelen tétje lesz az érzelmeknek, a döntéseknek, az életnek. Júliában tombolni kezd a féltékenység, az öregedés, a magány, a bosszúvágy, a szenvedély. Pont, mint egy jó színdarabban. Maugham nem idealizálja, hanem mélyre hatóan mutatja be Júlia fizikai és lelki életét, miközben akaratlanul is belecsöppenünk a színház csillogó, művi világába. Júlia történetében a határok egyre jobban elmosódnak élet és színház között. Nehéz eldönteni, hogy a játék lett ilyen igaz, vagy az élet ennyire hamis.