Székesfehérvári Vörösmarti Színház Stúdiószinpadán február 12-én mutatták be Jean -Paul Sartre:Zárt tárgyalás című drámáját Harangi Mária rendezésében.

„Hát ez a pokol! Sose hittem volna... Emlékezzetek csak: kén, máglya, rostély... Ó, micsoda tréfa! Nincs szükség rostélyokra, a Pokol - az a Többiek.”
Három idegen – maguk sem tudják, hogyan – egy zárt szobában találják magukat, és lassan rájönnek, hogy ki nem állhatják egymást. Az izgalmas, filozófiai problémákat érintő darabban az igazi kérdés az, hogy ki vagy mi a legnagyobb ellenségünk? A magány, a másik ember vagy épp önmagunk? A szereplők egymás vallatójává, bírájává és tükrévé válnak egyszerre.

Villámbeszélgetés a rendezővel
Bírósági hasonlattal élve három bűnös áll a vádlottak padján, s a másik kettő - mint bíró vagy esküdt - előtt vall az életéről. A bűnösök csak lassan fogadják el, hogy a pokolból nincs visszatérés („Mit nem adnék érte, ha csak egyszer visszatérhetnék a földre…”), s az életük és bűnük vállalásának, valamint az őszinte számadás súlyát is csak vonakodva vállalják. Harangi Mária rendező szerint Sartre műve tele van kegyetlen igazsággal, s tükörbe nézni bizony sokszor nagyon nehéz. A három szereplő egymás hóhérává válik a pokolban, az örökkévalóságig kínozzák egymást – a parabola nyilvánvaló: ugyanezt műveljük mi is magunkkal és egymással az életben. A társadalmi lét, az együttélés nehézségei, klasszikus háromszöghelyzetek, emberi játszmák elevenednek meg a színpadon.
De azért azt mondogatom magamnak, hogy nem lehet ennyire szörnyű az élet! Bízom benne, mindez inkább elrettentés, figyelmeztetés, hogy mi ne így csináljuk!

Rendező: Harangi Mária
Szereplö: Inès: SZALAY MARIANNA, Estelle: ULLMANN MÓNIKA, Garcin: BUCH TIBOR, Pincér: KELLER JÁNOS
Díszlettervező: Romvári Gergely, Jelmeztervező: Rományi Nóra, Fordította: Hegedűs Zoltán,
Súgó: Szarvas Éva, Ügyelő-Rendezőasszisztens: Vass János Pál