„Istenekkel osztozkodol,
úgy lépsz ki a halál alól,
mint kapuból a házmester,
mikor kukát hord ki reggel.”
(Vörös István)

Értjük-e vajon ma is az Antigoné-t? Persze, nagyjából igen, hiszen az emberi természet nem sokat változott az évezredek során. Az Antigoné - Kreón konfl iktust is mindenki ismeri. De a kardalok mitológiai utalásai már távoliak. A régi nézők életének része volt a mitológia, betéve tudták, ahogyan mi a slágereket. Ők szólaltak meg a kórusokban. Új kórusok az Antigoné-ban? Igen, ezek a mai nézők dalai, mai szavakkal és utalásokkal. Szophoklész szerzőtársa lett Vörös István és Szirtes Edina Mókus, mai zenés darab született a kötelező olvasmányból. Hát még ha felidézzük azt is, hogy hogyan játszhattak kétezerötszáz éve: három színész alakított minden szerepet, ráadásul álarcban, a kar pedig zenével és tánccal vett részt az előadásban. A régi színházi stílus ma igazán modernnek tűnik. Igaz, akkor férfi ak formáltak meg minden szerepet, ebben mi nem követjük őket, nálunk nők is életre keltenek férfi akat. Nézzünk
bele együtt az Antigoné-tükörbe, a tükörben magunkat látjuk; Antigoné-t és Kreónt, Iszménét és Haimónt és a többieket. Így
vagy úgy, a sorsuk minket is állásfoglalásra kényszerít; mi melyik szerepet válasszuk ezekben a helyzetekben? Vagy csak kívülről
nézzük, mint a nézők a színházban?