A Szophoklész által feltett alapkérdés az Antigoné című drámában a földi és a mennyei törvények összetűzése, egy közösség etikai és politikai, világi és szellemi együttese.

A történelmi dráma legidősebb hősnője, Antigoné, megtestesíti az emberi lét eme erkölcsi-politikai paradoxonját. Mégis, ami tragikus hősnővé teszi az nem más, mint a hite (vagy éppen ellenkezőleg), mely segítségével a földi törvényszerűségek feltételezik a mennyeit.

Létezik-e ma ez a lehetőség?

A posztmodern korban, Einstein relativtáselmélete után – mely hatással volt a társadalom etikai egységére is – az erkölcsi relativizmus korában, feltevődik a kérdés, hogy van-e esély egy új Antigoné megjelenésére? Van-e tere a drámai hősnőknek? Léteznek-e isteni törvények, ha Isten nem létezik? Van-e bárki, aki a „mennyei” erkölcs feltételezése során képes lenne felismerni a hősi tettet?