A színházzá, próbateremmé, konyhává átalakított rakétasiló
Artner Sisso
– Nem először dolgoztok együtt Krzystof Żyliński-vel. Hogyan kezdődött a közös munka?
A lengyel Egy Vers Színháza, amelynek ő a vezetője, az előadások költőiségére és képiségére fókuszál. Erre a közös vonásra nyolc évvel ezelőtt egy kazincbarcikai fesztiválon figyeltünk föl. Mr Krzysztof a Grotowski és Kantor utáni lengyel színházat képviseli, amely rokon a Kompánia kifejezésmódjával.
– Milyen témát dolgoztatok fel idén? Milyen módszerrel dolgoztatok?
A darab központi kérdései: Milyenek vagyunk? Miért van szükségünk a másik emberre? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Az öt ablak öt nézőpont: Mit gondolnak rólam? Mit szeretném, hogy gondoljanak? Valójában milyennek látnak? Valójában milyen vagyok? Mi a viszonyom a halálhoz, Istenhez, ideákhoz?
A munka során a színészek személyes témáiból és képeiből építkeztünk.
– Rezidens társulat vagytok a Bázison. Mióta dolgoztok itt nyaranta? Mik a legjobb emlékeid?
2005 óta minden nyáron készítünk itt előadást. Zsámbék fontos pont a Kompánia Színház életében. Sajátos kulturális erőtér, ahol a természet és művészet összhangba kerül. Legjobb emlékem a jurtában töltött négy hét a színházzá, próbateremmé, konyhává átalakított rakétasiló oldalában.
Bár őshonos vagyok, ha jól emlékszem először 18 évesen, az első előadás készítés nyarán jártam a bázison. Az évad emlékezetes színházi élménye Horváth Csaba Passiója volt.
– Hogyan tervezi a következő szezont a Kompánia?
A szeptemberi Artusos bemutatót követően az előadás Nyitrára, Prágába, Opoléba utazik, majd az együttműködés keretében lengyel egyfelvonásosok és közös Kérész-művek lesz az Artusban. 
– Pest vagy a Zsámbéki medence a nagyobb szerelem?
Nagyon szeretem a fővárost, de élni nehezen tudok benne. 
Amikor tehetem, haza jövök.A munkát illetően innen a hegyről könnyebben rálát az ember magára is.
