Karnebálból sosem elég. Aki látta tavaly a stúdióban, sosem felejti el a többórás vinnyogva röhögés élményét. Aki nem látta, most megteheti, mert a nagyszínpadra kerül Réthly Attila rendezése. A szeptember 14-i premier előtt beszélgettünk.
- Milyen visszajelzéseket kaptál a tavalyi stúdióelőadások kapcsán?
- Tavaly váratlanul döntöttem a Karnebál mellett, hiszen a Szabadaz Á című produkcióra készültem, csak el kellett tolnom erre az évadra. Annak ellenére, hogy a Karnebál beugró ötlet volt, nagyszerű visszajelzések érkeztek. Ezért is döntöttünk a nagyszínpadra való adaptálás mellett.
- Mikor és hogyan vetődött fel, hogy a nagyszínpadra kerül a produkció?
- Nagyon nehéz évad előtt állunk. Újból fenyegeti a társulatunkat egy igazgatói pályázat. Ki tudja, hogy hogy végződik, maradunk-e vagy elmegyünk. Az egyetlen fegyverünk egy szakmailag kikezdhetetlen évad, sűrű programmal. Úgy gondolkodtunk, hogy nem csak időt nyerünk más produkcióknak, hanem egy nagyszerű előadásunkat ismertethetjük meg a szélesebb közönséggel. Egy jelenet a stúdiós Karnebálból
- Miként hasznosítottad a tavalyi előadáson tapasztaltakat?
- Az előadás számos pontján új megoldásokat kell találnunk, mert elveszítve a stúdió tér intimitását, a nagyszínpad néhol mást követel. A karnebáli jelenetek pedig kibővülnek, végre van tér a báli tömeg kibontásához. Ebben Kadala Petra koreográfus a segítő partnerem.
- Miben lesz más ez a Karnebál? Úgy tudom, hogy szereplőcsere is történt, s biztos, hogy a díszlet is más.
- Az előadás számos szerepét beugrók veszik át, hiszen többen elmentek a színházunktól. Az egyik főszerepet Poroszlay Kristóf harmadéves hallgató játsza. A báli közönség kibővül további négy főiskolai hallgatóval. Persze a díszlet is kissé más lett, de ezt majd meglátja a tisztelt publikum.
- Mit vársz ettől a régi-új dobástól? Vajon megismétli a tavalyi sikert? Avagy ami működik a kis térben, az hat a nagyban is?
- Azt remélem, hogy minden találmány, ami a stúdió színpadján működött, az megél majd a nagyszínpadon is. Persze van bennem félelmem is, hogy a nagyobb térben elveszítjük az előadás varázsát, ezért minden eszközzel azon leszek, hogy ne csupán egy felújított előadással találkozzon a közönség. Ennek eredményeképpen pedig egy új bemutatóval lesznek gazdagabbak azok is, akik már látták a darabot.
