„Két héttel ezelőtt is vesztett, decemberben is vesztett. Csak legalább gyorsan elkártyázna mindent, akkor talán elkerülnénk ebből a városból. Istenem, minden éjszaka Moszkváról álmodom, és olyan vagyok, mint az őrült. Júniusban költözünk oda, és júniusig… február, március, április, május…majdnem egy fél esztendő!”
(fordította: Kosztolányi Dezső)

A Három nővér Csehov első darabja, amelyet a Művész Színház felkérésére írt. Bemutatója 1901. január 31-én volt. Sztanyiszlavszkij eleinte félt tőle, hosszúnak és unalmasnak találta. Majd egyszerre rájött, hogy a darab hősei nem is merülnek bele fájdalmukba, keresik a derűt és a vidámságot, élni akarnak és nem tengődni.
Kevés műben érzékelhető erőteljesebb és gondolatgazdagabb fogalmazás. A Három nővért áthatja egy utánozhatatlan ironikus kívülállás és intellektuális fölény. A dráma cselekménye, Csehov többi darabjával összehasonlítva szinte túlzsúfoltnak hat.
(Rév Mária)


„Cselekmény, ármánykodó fondorlat, külső esemény nem mozgatja a darabot, mégse »novella«, mégse »regény«, hanem dráma, melyben egy írói lángelme a legnagyobb erőpróbát vállalta.”
(Kosztolányi Dezső)

A három nővér katonaapjukkal még 11 évvel ezelőtt került a művelt moszkvai környezetből ebbe a provinciális városba. Beolvadási kísérleteik kudarcot vallanak. Látják városuk szürkeségét, de vágyálmaikon túl nem lépnek. Unalom, fáradtság, fejfájás – ez kínozza Mását, Irinát és Olgát. Zenetudásukkal, képzettségükkel sem jutnak semmire: Versinyin megjelenése is csak a szerelem lehetőségének csábító ígérete marad. Cselekvéseikből pótcselekvések lesznek.