Camille, a szép, kívánatos, negyvenes évei elején járó ünnepelt díva nemrég érkezett meg görögországi nyaralásából, ahol természetesen körüldongták a férfiak – és most tettvággyal telve veti bele magát Gertrude darabjának megismerésébe. Az író-rendezőnő szokatlan munkamódszert ajánl: vessék sutba a kínnal, műgonddal papírra vetett szöveget, és egyszerűen csak érezzenek. Érezzenek őrjítő szerelmet, elhagyatottságot, gőgöt, hitet, halni akarást; akarják egymás illatát, majd térjenek ki az utolsó pillanatban mégis; legyenek együtt és mérföldekre egymástól, minden rezdülést értőn meglesve vagy épp vakon. A két nő tapogatózását, lelki bugyrainak kifordítását azonban folyton megakasztja egy telefon: barátnőtől, irodalmi periodikának álcázott bulvársajtótól, rejtélyes fekete páncélautóból…

Az előadást élőzene kíséri: egy hegedűs és egy brácsás szólaltatja meg Johann Sebastian Bach, Maurice Ravel és Fritz Kreisler műveit.